Szakmám

                                                           23 06

Nem nemzeti hős,

csak egy sértett zsoldosvezér.

Nem demokráciát szeretne,

csak ellátmányt.

Nem szót kér,

csak egy apró szívességet.

Nem igazságot tesz,

csak egy finom kis célzást.

Nem a zsarnokságot akarja megdönteni,

csak a díjakról döntő bizottság elnökét lecserélni.

Lepaktál az ördöggel,

mert a megosztottság rossz,

és a vérontást el kell kerülni. 

Megállítja az idő kerekét,

mert a piac a minőség garanciája,

és a magánmecenatúrának nincsenek hagyományai.

Kiszáll a katonai konvojból,

és visszaül a kiegyenlített kuratóriumba,

hogy meghaladja a szekértábor-logikát.

Nincsenek morális aggályai,

se hisztérikus reakciói,

se aranytartaléka Közép-Afrikában.

Kiegyezik a döntetlenben,

feltéve ha minimum fél évre szól

egy csendes, nyári rezidencián.

Hisz a párbeszédben,

és a paramilitáris költészet

hatalmában.

Nem hisz a könnyeknek,

csak a szemének,

és az aláírt kiadói szerződésnek.

Patronálja a híveit,

mentorálja a követőit,

leszámol a dilettánsokkal,

aztán visszateszi a helyére a kalapácsot.

Profinak tartja magát,

pedig csak üres.

Okosnak hiszi magát,

pedig csak öreg.

Petőfi lehetett volna,

de csak Prigozsin lett.