pedig nem


eközben 

a sarkon túl

a messzi-messzi Hungárián

túl a hideg síneken és

minden hűvös teórián


galaktikus forróságban

villanásnyi jégeső

koncentrál a város mint a

földbe ásott gégecső


büdös barna bácsika egy

kétszázasért rád ragyog

űzött kis nő jegyzetelget

magában (ez én vagyok)


új padokon régi testek

ülnek mint a zsák

töltekeznek mint a körbe

betonozott fák


élő

halott hasonmásom fut a saját

árnya elől


komoly lépést fontolgat de

elugrik egy

roller elől


adódik a túlélésre 

éppen elég ok

nincs jobb díler mint a szél a

legjobb drog a szmog


minden újabb fuvallat a

bensőnk felé tör

üdít táplál és felvidít

mint a csíki sör


félszobányi sárga fűben

rommá ázott rökamié

hangyamintás papírtányér:

itt A Whopper Mindenkié


égi

jelek mindenféle

földi jelenség

látványos de kevésbé szép

embertelenség


belefutsz egy falba hoppá

megütközöl magadon:

lehetett-e volna vajon

szebben jobban szabadon


senki sincs a téren mégis

elindul egy hinta

most egy ezredmásodpercig

egész olyan

mintha