pedig nem
eközben
a sarkon túl
a messzi-messzi Hungárián
túl a hideg síneken és
minden hűvös teórián
galaktikus forróságban
villanásnyi jégeső
koncentrál a város mint a
földbe ásott gégecső
büdös barna bácsika egy
kétszázasért rád ragyog
űzött kis nő jegyzetelget
magában (ez én vagyok)
új padokon régi testek
ülnek mint a zsák
töltekeznek mint a körbe
betonozott fák
élő
halott hasonmásom fut a saját
árnya elől
komoly lépést fontolgat de
elugrik egy
roller elől
adódik a túlélésre
éppen elég ok
nincs jobb díler mint a szél a
legjobb drog a szmog
minden újabb fuvallat a
bensőnk felé tör
üdít táplál és felvidít
mint a csíki sör
félszobányi sárga fűben
rommá ázott rökamié
hangyamintás papírtányér:
itt A Whopper Mindenkié
égi
jelek mindenféle
földi jelenség
látványos de kevésbé szép
embertelenség
belefutsz egy falba hoppá
megütközöl magadon:
lehetett-e volna vajon
szebben jobban szabadon
senki sincs a téren mégis
elindul egy hinta
most egy ezredmásodpercig
egész olyan
mintha