Martin és az Égi Hölgy

Bódvaszilas felett az ég / 1.

itt az idő hadd tudja csak

meg az egész bódva

völgye

hogy az égben lakik az én

szívem legkedvesebb

hölgye

olyan kényes olyan fényes

olyan könnyű mint a

pára

hogyha sír a jég potyog a

vecsem-parti

szilvafára

ha a fűben szaladgálok ide-oda

velem szalad

ha magamban búslakodok

csakazértis

velem marad

amúgy sincs az életének

túl szigorú

szabálya

légörvény a cipőcskéje

ködpamacs a

szobája

lót-fut aztán gondol egyet

felliftezik magasra

onnan néz le lenkére meg

ardóra meg

szilasra

az tetszik hogy tetszés szerint

cseréli az alakját

ez adja a bonthatatlan

barátságunk

alapját

odanézek hopp már nincs ott

ahol még az

előbb volt

vagy egy lepke ül a helyén

vagy az üreg

szemű

hold

hol csak dereng mint a hajnal

hol pislákol hol

ragyog

voltaképpen pont olyan mint

általában 

én vagyok:

hol egy szelíd párduc hol egy

tüskés tollú vad

galamb

kapcsolatunk ennélfogva

egy igazi

nagy kaland

hogyha bármi rosszat látok

rosszat hallok

rosszat

érzek

elég ha csak így a szemem

legsarkából

felé nézek...

most is! mondom!

minden stimmel: ott csücsül a

fejem felett

picit odébb

húzódzkodik: maga mellett

csinál

helyet

vár egy pompás égi partin

integet hogy "Heló,

Martin!"

hófelhő a takarója

napkorong a

vakarója

mikor szél fúj

nagy szárnyával ő

röpköd

mikor esik a szájával

ő köpköd

Négyeshatos (Magvető, 2014)

A Te címed

Itt kezdődhet a szöveged. Kattints ide, és kezdheted is az írást. Aut odit aut fugit sed quia consequuntur magni dolores eos qui ratione voluptatem sequi nesciunt neque porro quisquam est qui dolorem ipsum quia dolor sit amet consectetur adipisci.