Martin és az Égi Hölgy

Bódvaszilas felett az ég / 1.
itt az idő hadd tudja csak
meg az egész bódva
völgye
hogy az égben lakik az én
szívem legkedvesebb
hölgye
olyan kényes olyan fényes
olyan könnyű mint a
pára
hogyha sír a jég potyog a
vecsem-parti
szilvafára
ha a fűben szaladgálok ide-oda
velem szalad
ha magamban búslakodok
csakazértis
velem marad
amúgy sincs az életének
túl szigorú
szabálya
légörvény a cipőcskéje
ködpamacs a
szobája
lót-fut aztán gondol egyet
felliftezik magasra
onnan néz le lenkére meg
ardóra meg
szilasra
az tetszik hogy tetszés szerint
cseréli az alakját
ez adja a bonthatatlan
barátságunk
alapját
odanézek hopp már nincs ott
ahol még az
előbb volt
vagy egy lepke ül a helyén
vagy az üreg
szemű
hold
hol csak dereng mint a hajnal
hol pislákol hol
ragyog
voltaképpen pont olyan mint
általában
én vagyok:
hol egy szelíd párduc hol egy
tüskés tollú vad
galamb
kapcsolatunk ennélfogva
egy igazi
nagy kaland
hogyha bármi rosszat látok
rosszat hallok
rosszat
érzek
elég ha csak így a szemem
legsarkából
felé nézek...
most is! mondom!
minden stimmel: ott csücsül a
fejem felett
picit odébb
húzódzkodik: maga mellett
csinál
helyet
vár egy pompás égi partin
integet hogy "Heló,
Martin!"
hófelhő a takarója
napkorong a
vakarója
mikor szél fúj
nagy szárnyával ő
röpköd
mikor esik a szájával
ő köpköd
Négyeshatos (Magvető, 2014)
A Te címed
Itt kezdődhet a szöveged. Kattints ide, és kezdheted is az írást. Aut odit aut fugit sed quia consequuntur magni dolores eos qui ratione voluptatem sequi nesciunt neque porro quisquam est qui dolorem ipsum quia dolor sit amet consectetur adipisci.