Martin és az Égi Hölgy

Bódvaszilas felett az ég / 1.

itt az idő hadd tudja csak

meg az egész bódva

völgye


hogy az égben lakik az én

szívem legkedvesebb

hölgye


olyan kényes olyan fényes

olyan könnyű mint a

pára


hogyha sír a jég potyog a

vecsem-parti

szilvafára


ha a fűben szaladgálok ide-oda

velem szalad


ha magamban búslakodok

csakazértis

velem marad


amúgy sincs az életének

túl szigorú

szabálya


légörvény a cipőcskéje

ködpamacs a

szobája


lót-fut aztán gondol egyet

felliftezik magasra


onnan néz le lenkére meg

ardóra meg

szilasra


az tetszik hogy tetszés szerint

cseréli az alakját


ez adja a bonthatatlan

barátságunk

alapját


odanézek hopp már nincs ott

ahol még az

előbb volt


vagy egy lepke ül a helyén

vagy az üreg

szemű

hold


hol csak dereng mint a hajnal

hol pislákol hol

ragyog


voltaképpen pont olyan mint

általában 

én vagyok:


hol egy szelíd párduc hol egy

tüskés tollú vad

galamb


kapcsolatunk ennélfogva

egy igazi

nagy kaland


hogyha bármi rosszat látok

rosszat hallok

rosszat

érzek


elég ha csak így a szemem

legsarkából

felé nézek...


most is! mondom!

minden stimmel: ott csücsül a

fejem felett


picit odébb

húzódzkodik: maga mellett

csinál

helyet


vár egy pompás égi partin

integet hogy "Heló,

Martin!"


hófelhő a takarója

napkorong a

vakarója


mikor szél fúj

nagy szárnyával ő

röpköd


mikor esik a szájával

ő köpköd



Négyeshatos (Magvető, 2014)

A Te címed

Itt kezdődhet a szöveged. Kattints ide, és kezdheted is az írást. Aut odit aut fugit sed quia consequuntur magni dolores eos qui ratione voluptatem sequi nesciunt neque porro quisquam est qui dolorem ipsum quia dolor sit amet consectetur adipisci.