FIN

A FIN a világ legboldogabb országa.

"Az ezer szó országaként" is szokás emlegetni,

pedig a területén még ennél is több:

mintegy 287 425 szó található.

Képzeletbeli határát hét tenger mossa,

szárazföldön viszont a Bőrgyár utcával,

az Alba Pláza Bevásárlóközponttal,

és a nyolcvanas évek underground

művészeti autonómia-törekvéseivel határos.

Népessége: több fő.

Államformája: spontán kocsmabarátság.

Általánosan elfogadott fizetőeszköze az adjukössze.hu.

Uralkodója egy demokratikusan megválasztott

kalapos király,

bevett vallása: Darvasi László.

Hivatalos nyelve: a Németh

(Gábor) és a JavaScript.

A finek legkedveltebb

rekreációs időtöltése a krízisintervenció

és a szörnymetál,

nemzeti eledelük viszont nem

a karórépás-kapros vadlazac,

de még csak nem is a kaalilaatikko aszalt áfonyával,

hanem a Cserna-pacal.

Ennek következtében a finek se nem kicsik,

se nem laposak,

se nem halszagúak,

sokkal inkább botrányszagúak,

pláne, ha közben Kemény Lili

párkapcsolati anomáliáiról értekeznek.

A fin-magyar nyelvrokonság tudományosan igazolt tény.

Azok a bizonyos "szabályos hangmegfelelések" ugyan kissé

túl vannak misztifikálva,

bizonyítottan

közös eredetű ősi szavaink viszont a debütkötet,

az iróniakényszer,

és az elnőklapjásodás.

Itt társadalmi problémák és gazdasági nehézségek

nincsenek: a fin jóléti modell még a szólásszabadság

leggátlástalanabb haszonélvezői,

a megélhetési lírikusok,

a független könyvesboltok,

és a hobbinyomdászok számára is biztosítja a sisut,

azaz a saját, belső tartalék erőforrásokhoz való

hozzáférés jogát.

A fin oktatási rendszer példaértékű,

és eredményesség tekintetében idén is a világranglista élén áll.

Úgyhogy pár nap múlva minden egyes

helyben lakó kisiskolás tudni fogja,

hogy unikornisok léteznek,

a kortárs irodalom az egy nosztalgiazenekar,

a bácsik pedig cukik.

A térség éghajlata mindazonáltal rendkívül szélsőséges,

természeti erőforrásai kimerülőben vannak,

a jégtáblák agresszív

ide-oda vándorlása következtében

Umbriától való távolsága napról napra

drámai mértékben nő.

A finek alkalmazkodóképessége viszont legendás:

szívdermesztő közönyben,

vérfagyasztó méltánytalanságban,

és akár évtizedekig tartó sötétségben is képesek élni.

A finek ugyanis menthetetlenül derűlátóak.

A jövőt egy nagy közös, felszabadító

olvasmányélményként képzelik el,

és nem hajlandóak tudomást venni az időközben

bekövetkezett geopolitikai átrendeződésekről,

hogy például a Libri bedőlt,

a slam poetry kifújt,

a közéleti költészetnek lőttek,

és még a pályakezdő költők számára kiírt

meghívásos kisprózapályázatot is rendszerint

a 700 éves Vejnemöjnen nyeri.

Svéd csavar ide,

orosz rulett oda:

a finek már-már az önpusztításig béketűrőek,

az aszkézisig menően analógok,

és az elmagányosodásig jámborak.

Etnogenetikai értelemben depressziós fantaszták,

pszicho-szociális megközelítésben: jól karbantartott

hiperaktív aspergeresek,

gyakorlatilag: funkcionális némák.

Kétféle funkcionális néma fin van.

Az egyik éveken át tornáztatja az ujjait a Szépíró-díj

legcsekélyebb reménye nélkül,

a másik órákon át fixíroz

egy papíralapú paralelepipedont.

Kinyitja, becsukja, gyönyörködik a borítójában,

nekiadja a szemüvegét,

és magával viszi az ágyba.

Utóbbiak tetszésindexe megjósolhatatlan,

természete csapodár.

Az ujjaikat tornáztató finek viszont

a szaunák megszállottjai:

életük túlnyomó részét

egy izzasztóan szűk kis helyiségben töltik,

amit "dolgozószobának" neveznek,

és fájdalmasan nagy és nehéz kövekkel hordanak tele.

A hétköznapok világa ezzel szemben legtöbbször

jeges zuhanyként hat rájuk,

amelyben ennek ellenére gyakran

és örömmel mártóznak meg.

Namost.

Ezek a bizonyos funkcionálisan néma,

ideológiailag lekövethetetlen,

szuverenitásvédelmi szempontból idegesítően

atipikus és botrányszagú finek

az év egy bizonyos

– a google naptárban piros

kiemelőszínnel megjelölt – napján fogják magukat,

felkerekednek,

összegyűlnek a "fővárosban",

és csendes belső elmélyülésre optimalizált

természetüktől némiképp szokatlan módon:

beszélgetnek egy jót.

Ez a nap – jé! – pont ma van. De jó!

Éljenek a fin írók, éljenek a fin olvasók,

éljen a kortárs, fin irodalom!

A Petz-sör és a Finlandia vodka.

A 9. Fehérvári Irodalmi Napokat ezennel megnyitom.

A Fehérvári Irodalmi Napok fellépői között volt 2024-ben (a szövegbeli utalások sorrendjében): Darvasi László, Németh Gábor, Cserna-Szabó András, Kemény Lili, Pion István, Karácsony János és Cserihanna.