ez is wolt

Válaszd az Intelligens optimalizálás 

 figyelmen kívül hagyása opciót! 

(Wolt Tudásbázis, 2020)

Viszony

Nem én főztem, nem nekem kell megenni.

A testem reklámfelület, az arcom maszk.

Én egy keresztnév vagyok, te egy keresztnév vagy.

A biciklim egy mozgó pont, a vacsorád egy háromjegyű szám.

Applikáción keresztül követed az útvonalamat.

Applikáción keresztül értesülök a tejallergiádról.

Tudom a kódot, amivel bejuthatok hozzád.

Tudod a számot, amin panaszt tehetsz rám.

Magázlak, te letegezel.

Jó napottal köszönök, te azt mondod: heló.

Szép napot kívánok, te azt mondod: csá.

Ismerem a lakcímedet, tehát megvan rólad a véleményem.

Ismered a foglalkozásomat, tehát megvan rólam a véleményed.

Mosolyogsz rám, mert örülsz a vacsorádnak.

Mosolygok rád, mert borravalót remélek tőled.

Jelzem feléd, hogy késésben vagyok.

Jelzed felém, hogy elmehetek.

Holnap az utcán nem fogsz megismerni.

Holnap az utcán nem foglak megismerni.

Ha költő lennék, szájon csókolnálak.

Ha költő lennék, hasba szúrnálak.

Ha költő lennék, beleköpnék a levesedbe.

Nem vagyok költő.

Futár vagyok.

Nyugi.

Következő feladataid

A freemeteo tájékoztat,

hogy Budapesten ítéletidő várható. Csekkold.

A biciklid figyelmeztet,

hogy kontakthibás. Biztasd.

Egy járókelő szól,

hogy ez egy járda. Gondolkozz el.

Valami azt súgja, hogy a Kánaán

nem erre van. Nyugodj bele.

Az egyik pultos szól,

hogy várni kell. Menj ki.

A másik pultos szól,

hogy kész. Menj be.

A társadalom kinyilvánítja,

hogy értékeli a tehetségedet. Hajts.

A Google Maps kiszámolja,

hogy három és fél kilométer. Küzdj.

Az applikáció jelzi,

hogy mínuszban vagy. Szorongj.

Az operátor belengeti,

hogy szerződésbontás. Rettegj.

A lift sajnálja,

de kulcsos. Értsd meg.

A vevő azt mondja,

ő mást kért. Oldd meg.

Az idegrendszered erősködik,

hogy mindennek van egy határa. Érvelj.

Egy ismerősöd közli,

hogy meg se ismert. Konfabulálj.

A gimnáziumi osztálytársad a Japanika

teraszán ül. Nézz félre.

Az egyetemi csoporttársad a Zeneakadémia

előtt kéreget. Adj hálát.

A biciklid a Kerepesi úti kereszteződés

közepén megáll. Add föl.

Egy Jeep Cherokee azt kívánja,

hogy rákosodjon el a végbeled. Köszönd meg.

Egy GLS-furgon beléd csapódik,

azonnal meghalsz. Kérj bocsánatot.

Valaki mögéd lép, megragadja a tarkódat,

és belenyomja az arcodat a billentyűzetbe. Írj.

Budapest '20

Minden este nyolckor ledobják az atombombát.

A kihalt városban futárok cikáznak fel-alá.

Több száz özvegy varsányiné.

A túlélők az ajtók mögött várakoznak.

Mindenki hozott szalonnát akar.

lírai önarckép pandémiával

egy bedöglött pedelec 

a kempinski előtt

plusz egy bőven éjszakába

nyúló délelőtt

lekapcsolt óriáskerék: a nagy mű

megíratlanul

állok veszteségesen

és kivilágítatlanul

44 gondolatébresztő látvány 

1. A Falk Miksa utca elején varjak esznek egy döglött galamb beléből.

2. A Vay Ádám utca végén rendőrök igazoltatnak egy hajléktalan férfit.

3. A Pesti Magyar Színház éjfekete épülettömbjének hátsó kijáratán keresztül világoskék mosdókagylókat pakolnak egy cégjelzés nélküli kamionba.

4. Valahonnan lentről, ruhákkal kitömött reklámszatyrok mélyéről jövő hang: A kurva anyámat! A rohadt kurva anyámat!

5. Az ég alatt egy Lime roller fekszik, és próbál nem gondolni semmire.

6. A föld felett a Bank Center Platina Tower tornyosul, előtte egy öregember babakrémmel keni a bakancsát.

7. Az ipari kamera látóterén kívül, a félbehagyott építkezés szélvédett kis zugában egy jógaszőnyeg nem teljesen rendeltetésszerű felhasználása zajlik.

8. Egy biciklis – aki én vagyok –, keresztülhajt egy maszkon.

9. A korlátozó intézkedések bejelentését követő első pillanatban egy Renault Clio száguld keresztül a városon, a tetőcsomagtartóján egy kenuval.

10. A korlátozó intézkedések bejelentését követő második pillanatban egy lipótvárosi aszkéta behajtja a konyhai bukót.

11. A korlátozó intézkedések bejelentését követő tízmilliomodik pillanatban a Nanushka előtti parkolóóra apró, sárga rügyet hoz.

12. Amott egy mozgó oszlop áll.

13. Emitt egy magyar ember ül. A feje fölött OTP-logó, a feneke alatt OBI-karton, előtte I ♥ Hungary feliratú, kalocsai mintás papírpohár.

14. A Szabó Dezső Katakombaszínház Láthatatlan lobogó című előadása ezen a héten sehol se látható, még az altemplomi rendezvényteremben se.

15. Egy biciklis – aki én vagyok –, a Buddha Original előtt vesztegel, és a Nyolc Ösvény egyikét próbálja kisilabizálni a Google Maps-en.

16. A Gozsdu-udvar egyik végétől ellátni a másikig.

17. Egy terhes lány az út szélén a tekintetével kommunikál, mint a Full Moon Hostel ablakán a lehúzott redőny.

18. A Szondi utca-Izabella utca sarkán a neoklasszicista közhelyekből gazdálkodó, silány minőségben kivitelezett, siralmas állagú irodaház ügyetlenül historizáló homlokzatán a fájdalmasan ízléstelen tipográfiával kiírt felirat: FOREVER.

19. Az Igazságügyi Minisztérium előtti járdaszakasz omlásveszély miatt le van zárva.

20. A tíz éve kivágott mirigyes bálványfa láthatatlan ágai alatt egy láthatatlan fiatalember ül törökülésben, de a néni a szomszéd házból már betelefonált.

21. Az Egyetem téri Padthai Wokbar táncoló csírákkal felmatricázott kirakatában tükröződik a PIM.

22. Egy biciklist – aki én vagyok – egy hosszú, tartalmas pillanatra felkap, és mint a tornádó, magába szippant egy nagy, piros fémdarab: a 72-es troli.

23. Egy jobb sorsra érdemes fiatalember a VegaCity előtti kuka fölé hajol.

24. A kerekesszékes, lábatlan ember kabátját a fejére borítva alszik egy Kertész utcai kapualjban.

25. A babakocsiban üvöltő csecsemő arcát egy lángvörös farsangi paróka takarja el.

26. A Honvédelmi Minisztérium utcafronti homlokzatán katonás rendben sorakoznak az első világháború korabeli légkondicionáló berendezések.

27. Az Oroszlános kút melletti ház falán a fosszilizálódott ragasztópöttyökből kikövetkeztethető szó: Neckermann.

28. A Károlyi-szobor hűlt helyén semmi nem emlékeztet semmire.

29. Egy biciklis – aki én vagyok –, lehúzódik a parkolósávba, és gondolatban a Boko Haram speciális módszereivel halálra kínoz egy taxist.

30. A Nemzeti Adó-és Vámhivatal Központi Irányítása feliratú tölgyfakapun a kémlelőluk be van tömve.

31. A MissPlus kirakatában kövér nők állnak, és nézik a pályaudvar külső vágányszakaszának támfalát.

32. A Mappafejű Ember a rakparton tomboló szélviharban rágyújt.

33. A Hunyadi tér csarnok felőli oldalán egy öreg költő húzgálja a zörgő avarban az életművét.

34. Az éjszakai szervizúton nagy, sötét folt készülődik: még egy másodperc, és kiderül, hogy árnyék volt vagy gödör.

35. Az Eleven Emlékmű elnevezésű ellenzéki rendezvénysorozat összecsukható műanyagszékei láncra fűzve várakoznak a kiürített tévészékház oldalán.

36. A méltán hírhedt Kazinczy utcában végre béke van és nyugalom, csak a tücskök terrorizálják a hangoskodásukkal az ittenieket.

37. Egy biciklis – aki én vagyok –, a Damjanich utca Dózsa György úti torkolatánál leszáll a biciklijéről, és egy pillanatra megvilágosodik.

38. Az Erzsébet téri levegőminőség-mérő állomás adatai szerint Budapesten elfogyott a levegő.

39. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium Szemere utcai bejáratánál egy gépkarabélyos kiskatona áll terepmintás nadrágban, terepmintás zubbonyban, terepmintás sapkában, terepmintás szájmaszkban – amikor váratlanul beleolvad a környezetébe.

40. A kaszinó mögötti tűzcsap körül a térkő szürke lapjai közt csikkből van a fuga.

41. A Reál hajnali vásárlói úgy lépnek keresztül a bolt előtti járdán fekvő félmeztelen  öregemberen, mintha még mindig ott lenne.

42. Ne csicskulj, Zoli! – biztat a Hercegprímás utcában lemoshatatlan, fekete filccel egy márvány erezetű fal.

43. A pályaudvar felállványozott bejáratánál egy halott játssza hegedűn a Maros vize folyik csendesent.

44. A biciklis előtt, aki én vagyok, átrepül egy szarka.

Evangélium és biodiverzitás

egy grandiózus gigaprojekt betetőződése:

csontok és lágyrészek elrendeződése

porcikák bonyolult mintázatai

szárnycsonkok széttartó irányzatai

anyagfajták közti kollegialitás

méltóképp magasztalt variabilitás

csekkoltam örömmel jelenthetem:

nincsen két egyforma galambtetem

Ül, fekszik, marad

Ül.

Úgy ül a kupacokba hordott dolgain,

mint a Mammon a kincseken.

De a kincseket nem látni,

mert egy világoskék zuhanyfüggönnyel le vannak takarva.

Fekszik.

Kötött sapkában, állig felhúzott

virágmintás paplan alatt fekszik a térkőre

terített kartonon.

Olyan, mint egy nagymamának öltözött farkas.

Ül.

Egy kirepedt falú, műanyag felmosóvödörbe gyömöszölt

vattakabát tetején székel.

Olyan, mintha egy nyilvános vécén ülne.

Ül.

Háttal egy villanyoszlopnak dőlve ül a Spar bejáratánál,

az ölében egy felkiáltójelekkel teleírt papír.

Olyan, mint egy fordított Oszlopos Simeon,

csak ő nem az oszlop tetején ül,

hanem az alján.

Fekszik.

A templom oldalában fekszik, mint egy lomtalanított szent.

Egy baptista feliratú fiatalember az arca fölé hajol,

és élelmiszercsomagot nyújt át.

Egy másik baptista feliratú fiatalember

a mobiltelefonjával rögzíti a jelenetet.

Ül.

Egy Hazánk Kincsei

vajkrémes tégely mellett ül,

és a Zöld erdő harmatját játssza furulyán.

Olyan, mint egy természetes

közegéből kiszakított óvódapedagógus,

de ha Etelka néninek szólítod, nem reagál.

Fekszik.

Egy Magánterület, parkolni tilos! tábla alatt fekszik.

Mellette kihajtogatott Tibicsoki-papíron

egy sebészeti maszk,

egy képeslap méretű Mária Szíve szentkép,

és egy félig teli parfümös üveg.

La Rive Brave Man.

Ül.

Kabátra húzott

kabátban ül a Lélekhajó Kft.

irodája előtt.

Mindkét tenyerét a térdére szorítva

vigyázzülésben várakozik.

Marad.

Egy folt az aszfalton,

egy derékaljnyi elszíneződés,

amit a bicikliddel még akkor is alattomosan kikerülsz,

amikor már

nem kell.

A kislány, aki mindenkit szeretett

rosszul kezdtem

késtem

elbagatellizáltam a vershelyzetet

rontottam a statisztikát

primitív poétikai machinációkkal éltem

feleslegesen kerültem a Boráros felé

művészetemet feláldoztam a popularitás oltárán

összecseréltem a rendeléseket

belekevertem az aktuálpolitikát

nem fakadt belőlem magasabb rendű eszmeiség

rossz címre mentem

megint rossz címre mentem

nem alkottam maradandót

értelmezhetőségem kimerült a primér olvasatban

megrongáltam a kapucsengőt

szót kértem

szavamat adtam

kétszer is elkövettem ugyanazt a megbocsáthatatlan szakmai hibát

experimentális késztetéseimnek képtelen voltam gátat szabni

behajtottam a behajtani tiloson

reflektálatlanul hagytam privilégizált értelmiségi pozíciómat

nem mostam ki mosószeres dörzsikével a táskám

megtagadtam a szegénységirodalom tradícióit

megkérdőjeleztem az ökoköltészet perspektíváit

kiloptam a baklavát

szociokulturális fölényemet morálfilizófiai pedantériával lepleztem

csasztuskákat gyártottam

frázisokat puffogtattam

leejtettem az egészet és szétfolyt

recenzenseimet elkedvetlenítettem

szégyent hoztam az iparágra

kizártam magamat a magasirodalomból

bebasztam a liftajtót

didaktikus voltam

dilettáns

demagóg

dékás

kekeckedtem a pultosokkal

ledorongoltam a vevőt

szellemtelenségemet hatásvadász rímtechnikai szenzációkkal kompenzáltam

felszerelésem karbantartását elsunnyogtam

ottfelejtettem a szerencsesütit

meglovagoltam az aktuális kulturális trendet

beeveztem a pódiumra a kortárs közéleti költészet farvizén

jobbról előztem

balra húztam

földhöz vágtam a csomagocskát és ráugrottam kétszer

bekamuztam az elhivatottságot

széttrollkodtam a kapitalizmuskritikát

klapanciákat farigcsáltam

megmondóemberkedtem

a legvérmesebb aggitációs propaganda-líra szintjére süllyedtem le

ócsároltam a szolgáltató-szektort

üzemképtelenné tettem a munkaeszközömet

leestem a bicikliről

leköptem a logót

repetitív közlésmódommal célt tévesztettem

hisztérikus hozzáállásom megbotránkozást keltett

átcsúsztam a piroson

a csicskaság színévé dehonesztáltam a kéket

megrendelőimet beetettem

olvasóimnak beolvastam

követőimet leráztam

hallgatóságomat lebeszéltem

probléma-felvetéseimmel megszállottan blokkoltam a rendszert

kifáradt korpuszba karámolt köznyelvi poéziáim dermesztőleg hatottak a generációmra

a Mester félrenézett

a Diszpécser további jó munkát kívánt

alkotói válság örvén ficamot színleltem

lecsaltam a kapuba

bedobtam az ablakán

kétszer is elkövettem ugyanazt a megbocsáthatatlan szakmai hibát

túlírtam

túlreagáltam

túlkompenzáltam

nem fixáltam a pohártartót

rosszul fixáltam a pohártartót

azóta se értem oda

Az ételfutárok útja az osztályhatalomhoz (Sas utca 4),

és vissza

(nevelődési regény)

Első fejezet:

Tábláról

táblára

terelnek

végig az

úton, de

nem lehet

tudni,

kik.

A "MOSLÉKTÁROLÓ HELYISÉG"-től

a "VIGYÁZZ, A MÁRVÁNY CSÚSZIK!"-ig.

Utolsó fejezet:

Tábláról

táblára

terelnek

végig az

úton, de

nem lehet

tudni,

kik.

A "MÁRVÁNYTÁROLÓ HELYISÉG"-től

a "VIGYÁZZ, A MOSLÉK CSÚSZIK!"-ig.

Honismeret

A liftben targoncát szállítani tilos.

Dr. Erdély a másik lépcsőházban lakik.

A Gyros & More-ban folyós filccel írják rá a számot.

A kapu után van egy rács,

utána van még egy rács,

és utána még végtelen számú rács van.

A Hotel Bristol vendégeivel tilos kontaktálni.

Ebben a házban senki se szemetel.

A Good Karmában szabad használni a mosdót.

A Történetek Kávézója bezárt.

Az eső a barátunk.

Az algoritmus az ellenségünk.

A piros nyíl mutatja, hogy merre van az óvóhely.

A Fruccolában a nevet kell bemondani,

a Trattóriában a számot kell bemondani,

az Első Pesti Rétesházból menekülni kell.

Bármi összecserélhető bármivel.

Az Egyetem téri Starbucksból hosszú,

rögös út vezet a Dologház utcába.

A terület elfoglaltsága: normál.

Az Aloha Poké és a Leroy Cafe

között van a Tűzszakaszhatár.

A GURU feliratú ajtó zárva van.

Az Iguánából lehet rendelni gyerekfalatkákat.

A Metrodom-ház portásával vigyázni kell.

A hungarocell NEM műanyag.

A falon lévő piktogram az enyészet jele.

Ilyen utca nincs.

A Ferenc körúti Pizza Hutban lassúak és bunkók.

A Király utcai Pizza Hutban lassúak, de kedvesek.

Az Arany János utcai Pizza Hutban gyorsak és cukik.

A hulladék feliratú tábláról lekopott a dék.

A Pick Up Point nem ott van, ahol tegnap volt,

és holnap nem ott lesz, ahol ma van.

A kimchi folyik, a pálcikák kirepülnek.

Az ötvenöt forintnak is örülni kell.

A terület elfoglaltsága: pörgős.

A Pannónia utcai biciklisávban a Balzac utcai

kereszteződés után van egy luk.

A számozás a körfolyosó túlsó végén kezdődik.

A kapunyitó gomb ott van, ahol senki se gondolná.

A Hong Yun Li és a Mei Li Cheng nem ugyanaz.

Az Ízek Utcáján végig kell menni.

Az éhezés felszámolása még a legnagyobb

igyekezettel sem lehetséges.

Jesus K. azt írja, hogy csörögjünk rá (call me please),

és le fog jönni.

A Maharaja pincekonyhájában valami készül.

A Chimichangában megállt az idő.

A Vapiáno a vapiánóiaké.

A legfelső emeletről egy sötét és keskeny csigalépcső

vezet a világűrbe.

A terület elfoglaltsága: nyugis.

az ellenállás tere

megfogja a fülénél és

lefixálja a helyet

maga elé emeli most

belövi a hátteret

bomba ötlet szép emlék lesz

szoktatja az elméjét

a Bazilika előtt áll és

fotózza: a bögréjét

kicsi piros kétségkívül

egész mutatós

innen látom:

Memories of Hungary logós

le lehetne magunk előtt

tagadni de minek:

vannak rajta madarak

meg virágok

meg szívek

idő van: a TOKIO-ba

halat hoznak

mit tesz isten: éppen delet

harangoznak

mindjárt

vége

belebiciklizek a képbe

Nincs cím

Ha nincs cím, akkor kész.

Akkor hiába születtél meg.

Hiába írtad meg a Himnuszt,

hiába találtad fel a tépőzárat,

hiába nyerted meg a világháborút,

a Turul Kupát,

a Kun Kört,

és a Tour de Balatont.

Akkor hiába tanultál meg belsőt cserélni,

láncot visszarakni,

racionálisan gondolkodni,

és hiába lakattál jól hétmiliárd éhes szájat egyetlen

darab halból.

Ha nincs cím, akkor senki vagy.

Nincs cím.

Még mindig nincs cím.

Még mindig nincs cím.

Senki vagy.

A biciklizésben az a jó, hogy addig se vagyok

a földön

a föld alatt

a nyolcvanas évek második felében

a kilencvenkilences buszon

a társművészetek vonzáskörében

poétikai vákuumban

a hetedik kerületi rendőrkapitányságon

a pokrovi kettes számú javítótelepen

leszálló ágban

a partvonalon

a margón

a Rájátszás produkcióban

a Szépírók Társaságában

egy spontán baráti összejövetelen

egy váratlanul előkerült családi fotón

összezárva másokkal

egyedül a démonaimmal

egy most kezdődő kapcsolatban

egy rosszul végződő történetben

motivációs elbeszélgetésen

nemzetbiztonsági meghallgatáson

a Trafó színpadán

az urnafalban

a villamosművek ügyfélszolgálatán

a miniszterelnöki kabinetirodán

a vasárnapi asztalnál

a kivégzőosztag előtt

mások elképzeléseiben

a saját lelkiismeretem poklában

a sor végén

a sor elején

az észszerűség határain belül

magamon kívül

egy felborult gumicsónakban

egy elsüllyedt halászhajón

egzisztenciális fenyegetettségben

feszélyezett légkörben

felfokozott idegállapotban

morális pánikban

előzetesben

kómában

a lefolyóban

a keresztlányom esküvőjén

a keresztanyám temetésén

a harmincötödik érettségi találkozómon

felelős pozícióban

kivételezett helyzetben

kés alatt

a kormánypropaganda célkeresztjében

a kritikavita kereszttüzében

a proszektúrán

a kommentszekcióban

hallótávolságon belül

az eddigieken kívül

a mikrofonállvány mögött

az Isten színe előtt

egy szétfőtt krumpliban

egy bemetszett vesében

az utókor emlékezetében

a gyerekeim útjában

egy lángoló jéghegy tetején

egy senki által nem olvasott

weblapon

Báb

A pirosnál álltam a Bajcsy-Zsilinszky úton.

Az őszi napsütésben egy ökörnyál

ereszkedett le mellém a magasból.

Vékony volt, mint a legvékonyabb damil.

Rögtön tudtam, hogy apám próbál kapcsolatba lépni velem.

Ő mozgatja (úgymond) a szálakat.

Megelégelte a függetlenségemet,

és most olyasmibe próbál belerángatni,

amit később a szememre vethet,

és a fejemre olvashat.

Amivel (úgymond) kiüthet a nyeregből.

Megpróbáltam ellenállni,

a biciklimen egyensúlyozva jobbra-

balra hadonásztam és kétségbeesetten

markolásztam a semmit,

míg az utolsó

utáni pillanatban sikerült kirántani a csuklómat

a rátekeredő szálak szorításából.

A lámpa zöldre váltott, és én újra szabad voltam.

Az első sarkon bekanyarodtam,

és végigszáguldottam a Zichy Jenő utcán.

Pontban délben meghallottam a mobilom csipogását.

Lehúzódtam a padka mellé,

megnyitottam az applikációt,

és megnéztem, hogy ezúttal honnan hová,

hány kilóméteres távolságra,

mit kell szállítanom,

mindehhez hány perc áll rendelkezésemre,

és cserébe mekkorra összeg ütheti

(úgymond) a markomat.

no border

az arab fiú fehér ingben a járda szélén állt

követett a szemével és valamit hangosan magyarázott

tépte az ingét és mutogatott magára in is! in is!

fékeztem leszálltam: hátha valami baja van

nem fékeztem nem szálltam le: hátha valami baja van

in is volt! in is volt!

kiabált utánam amíg az első adandó keresztutcánál le nem

kanyarodtam

ennyi volt az

egész mégis

zavarba hozott:

egy múltidőben

két alkalmazott

szomorú de szép is:

ő is wolt

meg én is

Adventi élménynaptár

biciklis futárok számára

12. 01. Ma forró puncsot kortyolgatunk

egy virtuális kandalló mellett,

gondolatban.

12. 02. Ma karácsonyi dalokat énekelünk,

hogy ne fagyjon be az arcunk.

12. 03. Ma nagyot sétálunk a koraesti hóesésben

a kerékpárszervízig.

12. 04. Ma levelet írunk Finnországba

a követeléseinkkel.

12. 05. Ma lemossuk a csizmácskánkról a szaftot.

12. 06. Ma izgatottan várjuk 

a következő rendelést.

12. 07. Ma elbújunk egy távoli, titokzatos helyre,

és kapucsengő-kitalálósat játszunk.

12. 08. Ma biciklizni megyünk.

12. 09. Ma megeszünk egy fél adag gesztenyés pulykát,

aztán visszacsomagoljuk.

12. 10. Ma valakit, valahol nagyon meg fogunk lepni.

12. 11. Ma elmegyünk a karácsonyi vásárba,

de csak azért, mert arra van a Bestia.

12. 12. Ma mi döntjük el, hogy ki mit vacsorázik.

12. 13. Ma karácsonyi díszeket készítünk

választási plakátokból, és terítjük a városban.

12. 14. Ma beadunk egy szép kis mesét

a diszpécserszolgálatnak.

12. 15. Ma mézeskalácsot sütünk,

illetve nem mézeskalácsot, nem mi, és nem sütjük,

csak letesszük a lábtörlőre.

12. 16. Ma válogatott jókívánságokkal bombázunk

egy nem annyira ráhangolódott kocavezetőt.

12. 17. Ma ajándékot készítünk Tom yum levestől

pépesre ázott papírzacskóból.

12. 18. Ma megnézünk egy karácsonyi

reklámot a mobilunkon.

12. 19. Ma végigkerekezünk az ünnepi fényekben pompázó

sétálóutcán, de csak az első rendőrig.

12. 20. Ma expedíciót szervezünk a behavazott Kálvária térre,

és megpróbáljuk megkeresni a jeges szélben letört

fülemet.

12. 21. Ma kivilágítjuk 

a csomagtartóinkat.

12. 22. Ma csendben imádkozunk, hogy csoda történjen,

és soha többé ne akarjon senki senkitől semmit.

12. 23. Ma meghitt hangulatban készülődünk

a térdprotézis-beültetésre.

12. 24. Alszunk.

gif

itt

egy

szűk

járatban

próbáltam

egyre előrébb

és előrébb furakodni

az ó utcai házfal és a kapu

elé kitett kuka elé kitett karácsonyfa

közt és most könnyezve hallgatom ahogy a száraz ágak

végigkaristolják a hátizsákomat

miközben én egy szűk

járatban egyre

előrébb és

előrébb

az

ó

KÁIN SQUARE

A világ-

történelemnek

abban a végzetes pillanatában

épp Budapest egyik fő közlekedési

csomópontjában várakoztam a kereszteződésnél,

és ahogy a nyeregben üldögéltem, feltűnt, hogy a szemközti

épület üvegfalán lévő felirat egy-két karakterét

az előtte álló lámpaoszlop

kitakarja.

Azóta néha észreveszem magamon, hogy

nem vagyok kivilágítva.

Nincs macskaszemem.

Random csomagocskákat dugok a táskámba.

Idegen címekre járok haza.

A családnevemet memorizálom.

Kapukód-kombinációkon agyalok.

Bármit főzök, bezacskózom.

Listát készítek a megennivalókról.

Kipipálom a tételeket.

Időnként hívást érzek.

Ülök a dolgozószobámban, és várom a jelet.

Ha pittyegést hallok, felvillanyozódom.

Mielőtt kimegyek a hallba, megnézem, hány kilóméter.

Ha bemegyek egy kávézóba, háromjegyű számmal köszönök.

Be se megyek.

Kint várok az esőben.

Ha meglátok bármit, kedvem támad elvinni bárkinek.

Néha felkapok a hátamra egy nagy és nehéz valamit,

és le-föl szaladgálok vele a lépcsőn.

Olyan ügyekért is jó sokat pedálozok, amikért nem kéne.

Olyan sofőröknek is beszólogatok, akik a közelembe se jöttek.

Időnként célt tévesztek,

olyankor megpróbálom újratervezni az életem.

Álmomban sötét lépcsőházakban bolyongok.

Dézsatavak és mentaligetek közt oldalazok egy végtelenbe

nyúló függőfolyosón.

A lift egy állat gyomra,

a csengőgomb egy szemgolyó,

az ajtóban

én állok.

Az utcán futva sétálok, és ijesztgetem a gyalogosokat.

Messziről köszönök a hozzám hasonló

színű embereknek.

Végső kérdés

a választás szabadságáról

Előbb-utóbb így is úgy is

dönteni kell végül:

fafülgombával,

vagy fafülgomba nélkül.

Magyaros,

vegán,

vagy mélytengeri.

Contact or No

Contact Delivery.

Egy kérdés maradt még,

úgy mondom, hogy halljad.

Nem ér passzolni,

nem ér menekülni.

Mért választ az ember

olyan kapualjat,

ahová csak felhúzott

lábbal lehet befeküdni.

Erdős Virág: könnyei (Magvető, 2022)