És ő?
Majdnem minden úgy történt, ahogy előre kigondolta.
Összekészült, megebédelt, betette egy nagy, fekete bőrtokba a hangszerét, aztán lesétált a partra.
A ladikos már várta. Felírta az adatait, bekukkantott a nyelve alá, aztán csalódottan hátraült az evezőkhöz.
Gyorsan, hangtalanul szelték a vizet.
Verőfényes napsütés volt, könnyű, bársonyos szellő fújdogált.
Ahogy megérkeztek a túlsó partra, a fiatalember egy pillanatra elbizonytalanodott. Nézte a hatalmas, kanárisárga épületkomplexumot, és beleremegett a lába.
Aztán fogta magát, egyetlen bátor lendülettel kiugrott a partra, és sietős léptekkel elindult a főkapu felé.
Alig tett néhány lépést, amikor egy kopott szőrű, fekete kutya szegődött a nyomába.
Hol előreszaladt, hol elmaradt mögötte, és vékony, éles hangocskáján mérgesen csaholt.
Ahogy alaposabban szemügyre vette, a fiatalember maga is elcsodálkozott.
- Na lám! - gondolta magában, aztán óvatosan leguggolt mellé, vigyázva megsimogatta, és szép sorjában megvakarta mind a hat fülét.
A titokzatos öregúr már a szobájában türelmetlenkedett.
A fiatalember bekopogott hozzá, udvariasan bemutatkozott, és megpróbálta értelmesen összefoglalni a problémáját.
Az öregúr figyelmesen végighallgatta, aztán eltette a borítékot, és megígérte, hogy megtesz minden tőle telhetőt.
Beszálltak a különliftbe, és megnyomták a legeslegalsó gombot.
Odalent hosszú, keskeny folyosókon és hipószagú, zsúfolt termeken haladtak át. A falak mentén ágyak sorakoztak, és a hálóingek hasadékából itt is, ott is különös árnyak bukkantak elő.
- Kik ezek? - kérdezte kíváncsian a fiatalember, de a titokzatos öregúr épp egy híres trójai hőssel beszélgetett.
Végül elérkeztek az északi szárnyba. Benéztek a kisablakon, és egy speciális fémdrukker segítségével kinyitották a megfelelő ajtót.
A mosdó mellett egyetlen ágy állt.
- És ő?
- Ő Eurüdiké - felelte Hádész.
- Húha! Akkor itt valami tévedés lesz! - kapott a fejéhez Orpheusz, aztán villámgyorsan sarkon fordult, és úgy elszaladt, vissza se nézett.
Eurüdiké (Magvető, 2007)