Én vétkem,

avagy "a holnap ma kezdődik" 

Jó estét kívánok! A mai est címén felbátorodva én most egy réges-régi verset hoztam, mert lehet, hogy "a holnap ma kezdődik", viszont a tegnap sajnos még egyáltalán nem ért véget.

Én az Eötvösből mentem egyetemre, a gyerekeim a Fazekasból. Kedvezményezettje és haszonélvezője vagyok a jelenlegi, jól-rosszul működő magyar oktatási rendszernek, tehát bizonyos értelemben felelős vagyok érte. Ez minimum annyit tesz, hogy ha megkérdeznek, akkor elmondom, amit gondolok, még akkor is, ha ez időnként (most is) kényelmetlen.

Minden hálám és tiszteletem azoké a tanároké, diákoké és szülőké, igazi hősöké és igazi áldozatoké, akik részesei az utóbbi idők kétségkívül legcsodálatosabb oktatási mozgalmának. Ebben a pillanatban még nem tudhatjuk, hogy mi lesz a sorsa ennek a mozgalomnak, de bárhogy alakul is, most már nem győzhet, de már nem is veszíthet anélkül, hogy a magyar oktatási rendszer legnagyobb tragédiáját ne neveznénk nevén. Ez a tragédia pedig a szelektivitás. Az az általunk is eltűrt, fenntartott és lefölözött szelekciós elv, amely a magyar közoktatás teljes rendszerét áthatja a Reáltanoda utcától Bódvaszilasig, és a kimeneti oldalon épp olyan legálisan, akadálytalanul és üzemszerűen érvényesül, mint a bemeneti oldalon. A pesti elitgimiben éppúgy, mint a borsodi gettóiskolában.

Mert egy-egy konkrét ügy lehet mindenestül kommunikációs koholmány, gonosz és gátlástalan politikai machinációk játékszere. De tegyük a szívünkre a kezünket: nem asszisztálunk-e mi magunk is hosszú évtizedek óta a társadalmi mobilitás mostanra bekövetkezett totális csődjéhez? Egy olyan, így-úgy működő közoktatáshoz, amely az eleve magasabb társadalmi pozícióban lévő emberek javára (javunkra!) brutális mértékű előnyöket biztosít, és amely cserébe tömegeket korlátoz szándékosan, szisztematikusan és félelmetes hatékonysággal a méltányos és minőségi oktatáshoz való hozzáférésben.

Az Ezt is el című könyvem, amelyben a ma estére választott vers is benne van, kereken tíz évvel ezelőtt, 2013-ban jelent meg. Az a gyerek, aki tizenháromban első osztályba ment, épp idén éri el a tizenhat éves kort, azaz a tankötelezettség jelenlegi felső korhatárát. A közoktatás szelekciós mechanizmusai mostanra már több körben keményen megdolgozták, és ha történetesen nincs szerencséje, akkor számára bevégeztetett, iskolai pályafutása idén véget is ér. Abból a tudásból kell gazálkodnia, arra az önképre kell építkeznie, amelyet az iskola közvetítésével a társadalomtól kapott.

Pár évvel ezelőtt megjelent egy tanulmánykötet az iskolai szegregáció aktuális magyarországi helyzetéről. Személyes büszkeség, hogy a kötet címadását épp az én ma estére választott versem inspirálta. A tanulmánykötet szerzői szerint Magyarországon nem az a legfőbb baj, hogy a szegregált iskolák száma nagy, és egyre nagyobb, hanem hogy az a széleskörű társadalmi legitimáció erős, stabil és mozdíthatatlan, ami ezt a generációk sorsát megpecsételő, pusztító gyakorlatot masszívan és háborítatlanul élteti. A jelenleg zajló és a mai nappal több szempontból is fordulópontjához érkező oktatási mozgalom érzésem szerint egy kivételes történelmi pillanat, egy talán soha vissza nem térő alkalom és apropó arra, hogy ezt a bizonyos társadalmi legitimációt egyszer s mindenkorra megvonjuk, és az "esélyteremtés" nagyvonalú lózungján túllépve az oktatási deszegregáció ügyét, mint nemzeti sorskérdést, nevén nevezzük, és saját, többségi, középosztályi felelősségünkkel, mulasztásainkkal és jogtalan versenyelőnyünkkel is szembenézve őszintén és érdemben felvegyük a követeléseink közös listájára. Hogy ha más nem, legalább nyoma maradjon annak, hogy amikor egyszer, régen, valamikor a kétezerhúszas évek Magyarországán magunkról gondolkodtunk, akkor képesek voltunk valóban tízmillió emberben gondolkodni.

Nincs szomorúbb, mint mikor egy vers röpke tíz év alatt elavul, költői hangja és hevülete anakronisztikussá válik. És nincs ijesztőbb, mint mikor egy kiáltvány tíz hosszú év elteltével időszerűbbnek tűnik, mint valaha.

Elhangzott 2023 január 31-én, a Tanítanék Mozgalom "A holnap ma kezdődik" című gálaműsorán a Trafóban.