árpád apu nem halt meg csak
elgurult a
lova
dúsan termő koponyáját
benőtte a
moha
nem ismer meg
senkit se
nem moccan egy
centit se
bőségben és
békében
ül egy fikusz
képében
lassan indul elfelé
szertenéz és
nem lelé
vérét veszik: meg se
érzi
folyton csak a
dunát nézi...
engem persze
mindeközbe'
el-elküld az
etelközbe
hallom én de rá se
rántok
hogyha bánt én vissza-
bántok
elviselem demensen is
ne kívánd hogy
szeressem is
én vagyok a
legszebb
álma:
anti-decubitus
párna
üldözöm a
sudocrem-mel
megküzdünk a kaki-
rémmel
teszek a
tejébe zsemlét
bekenegetem a
seggét
jár a kezem mint az
atom
ápolom és
takargatom