árpád apu nem halt meg csak


elgurult a

lova

dúsan termő koponyáját

benőtte a

moha

nem ismer meg

senkit se

nem moccan egy

centit se

bőségben és

békében

ül egy fikusz

képében


lassan indul elfelé

szertenéz és

nem lelé

vérét veszik: meg se

érzi

folyton csak a

dunát nézi...


engem persze mindeközbe'

el-elküld az

etelközbe

hallom én de rá se

rántok

hogyha bánt én vissza-

bántok

elviselem demensen is

ne kívánd hogy

szeressem is


én vagyok a

legszebb

álma:

anti-decubitus

párna

üldözöm a

sudocrem-mel

megküzdünk a kaki-

rémmel

teszek a

tejébe zsemlét

bekenegetem a

seggét

jár a kezem mint az

atom

ápolom és

takargatom



ötven plusz (Magvető, 2018)