A Trabantfejű Nő
egy Szilágyi Lenke-fotóhoz
Ez itt a régi
kettes út, a
Vác felé menő,
emitt egy pompás sárkupac,
amott egy szép fa
nő,
a háttérben a lomha köd s a
Pólus Palace Hotel Göd,
s habár kevésbé feltűnő,
a kép sarkában ott ül ő:
a Trabantfejű Nő.
A Trabantfejű Nő kevéssé formatervezett,
de azt mondják, az út a cél,
akárhová vezet,
az a fő, hogy korrekt,
bátor,
nem fut el a problémáktól,
rögtön szól, ha vétkezett
(a betétlap pont elveszett, de
minden más, az rendezett),
s ha nem köhög a karburátor,
elmegy bárhová magától,
hazafelé hoz tejet,
csokit, kólát, kenyeret.
Az tény, hogy sokat fogyaszt, ámde csakis
Pepsi Maxot,
s ha minden kötél szakad, néha bekap egy
Xanaxot,
szív és gyújt és kipufog és helyt áll minden fronton,
s ha mégis minden összedől, még mindig ott a
Frontin,
a főnökével nem vitázik, nem kötekszik, és
ha teheti, hát kerüli az
összeütközést,
lengéscsillapítón él és
túlélésre hajt,
de egyre inkább képtelen bevenni a kanyart,
s ha időközben csődöt mond a
vértisztító
léböjt
kúra,
akkor itt már nem segít a
téli
gumi
garnitúra:
kipördül a padkára, és máris ott a bukfenc,
inni kezd és
hármasával szedi a Seduxent,
a férje lassan rá se néz, hiába minden áldozat,
a szexuális téren nyújtott
turbó
delux
változat,
a fék kopott,
a kaszni csúf,
a futóműve direkt randa,
nem csoda, hogy beelőz a
ford ká meg a
fiát panda,
visszasírja Zánkát meg a
jugó-magyar diszkót, de ha
társaságba keveredik,
megeszik a
disznók, úgyhogy
inkább fut,
meg szervizbe jár, mutatja a a szelepeket,
bowden-cserét reklamál,
meg légkondit,
meg szeretetet,
éjjelente fölriad, sír,
fészkelődik, izeg-mozog,
nem hagyják őt nyugodni az
elektromos
injektorok,
ami persze érthető,
ha beázik a pléhtető,
de az már pláne borzasztó,
hogy nem porlaszt a
porlasztó,
és ahelyett hogy egyetemre járatná a gyereket,
a hátsójából mindenféle
fittyfirittyet ereget,
a fék kopott,
a kaszni csúf,
a futóműve direkt randa,
nem csoda, hogy beelőz a
ford ká meg a
fiát panda,
visszasírja Zánkát meg a
jugó-magyar diszkót, de ha
társaságba keveredik,
megeszik a
disznók, úgyhogy
inkább fut,
meg szervizbe jár, mutatja a a szelepeket,
bowden-cserét reklamál,
meg légkondit,
meg szeretetet,
éjjelente fölriad, sír,
fészkelődik, izeg-mozog,
nem hagyják őt nyugodni az
elektromos
injektorok,
ami persze érthető,
ha beázik a pléhtető,
de az már pláne borzasztó,
hogy nem porlaszt a
porlasztó,
és ahelyett hogy egyetemre járatná a gyereket,
a hátsójából mindenféle
fittyfirittyet ereget,
ha meggondoljuk, nem is lehet
más szempontunk szinte,
csak a
károsanyag-kibocsátás
megengedett
szintje, úgyhogy
énszerintem akkor járunk el az ügyben helyesen, ha
nem hagyjuk a megfelelő
rubrikákat
üresen,
és ahelyett hogy beszélünk a lehetséges ártalomról,
megpróbáljuk villámgyorsan
kivonni a
forgalomból,
társadalmunk egészséges klímája a tét:
a Trabantfejű Nő szennyezi környezetét!