Segítenél?

- hallom folyton.

Hogyne, máris jövök! - mondom.

Idébb húzom, odább tolom,

pedig van épp elég bajom.

Na és mások? Nézzük csak!

Más is segít másoknak?

Akármikor? Akárkinek?

Mindegy hányszor? Hogyan? Minek?

Anya segít, eddig stimmel.

Csuklasz? Rögtön fut a vízzel.

Ne csodálkozz rajta, pupák:

az anyukák ilyen furák.

Ha a szíved sajog olykor,

ki segíthet? Csak a doktor!

Bekapod a pirulát

és megúszod a kolerát.

Szekrényedben bomba robban?

Legközelebb csukd be jobban!

És ha kérdik - ég és pokol! -:

a húgod majd össze-

pakol!

Nem kell a Dunának menned

akkor se, ha rossz a kedved:

segít (már ha nem vagy nyuszi),

egy ölelés meg egy

puszi.

Jaj, de sokszor nincs mit tenni,

nem segít már senki,

semmi:

bánattal és búval telten

bóklászunk a kórház-

kertben...

Dédi sír, de közben azért

örül, ha fogod a

kezét.

Ha neki jó, neked is,

örül a te szíved is, mert

ebben a bizonyos

"szeretet"-dologban

közben egy egészen

rafinált titok van:

annak is egy csomót segít,

aki per pillanat

segít.

Négyeshatos (Magvető, 2014)