őszi tárlat

október van ez egy képtelen év ez egy végtelen őszi tárlat

a kreatív időszak lezárult de a finisszázs az még várhat

az installálással még el-elvesződnek az avatott kurátorok

az intézményesített reprezentáció kényes és komoly dolog

a meghívók úton a drámának vége most kezdődik valami más

a jelen a street art az eminens szempont a referencialitás

szárnyal a művészi tekintet: röptében számtalan stílusban alkot

naiv és inkluzív: szimultán ábrázol vértócsát népkonyhát parkot

begyűjt és konvertál: utcazaj szívzörej nyomában festékfolt fröccsen

nem kímél senkit a látszódás szégyene: őt sem még őt sem még őt sem

őrülten izgalmas játékot játszik és vakmerő kalandra hív

egyszerre merészen absztrakt és egyszerre markánsan figuratív

portré a tájban: az útszéli padkán egy lány ül gyöngy fülbevalóval

ölébe hanyatló kezében pipa a szemében kiapadt tó van

odébb a járdán a krisztusra hajazó munkácsy mihályné fekszik

retrográd vallásos témája dacára érdek és tét nélkül tetszik

meztelen combjára ábrákat skiccelt a kor és a por és a hőség

indiszkrét nyilván de mindennél szentebb az anatómiai hűség

amott a sarkon túl művészi szempontból vannak még prímább helyek

vibráló poszthumán textúrák keserű arcok és birkás fejek

sok színes szatyrával világgá siet a tékozló fiú lánya

szívében csicsergő madárdal van de a gyomrában egy nagy bánya

fantáziátlan a koncepció de a megvalósítás az jó:

öreg hölgy tartja a markát és áll mint egy villámtól megrettent ló

felzúg a volga egy bácsi egy rakomány műanyag palackot vontat

veszélyes szakma: a legapróbb derengő fényfolt is mindent elronthat

lesújt a kánon: a részvét nem pálya csak kidobott olaj és vászon

rendszeres éjjeli őrjárat enyhít a lelkünket feszítő gyászon

a művészet szabad a szabadság szent és a szenteknek mindent lehet

jó erős damilon stabilan lóg majd az értelmezési keret

íme az ünnepelt arc aki példásan kegyetlen képeket fest

korszakos művész egy felkapott dilettáns neve is van Budapest

Külön köszönet Vermeernek, Munkácsynak, Keserű Ilonának, Birkás Ákosnak, Ferenczy Károlynak, Delacroix-nak, Repinnek és Rembrandtnak.

Elhangzott a Budapest Independent Art Fair (BIAF) művészeti vásár kísérőrendezvényén.

Megjelent a 10 év után újraindult Népszabadság első print számában.