Hídavatós


,,Ugrott a hosszú, boldog élet.

Ugrott a munkám, kenyerem.

Ugrott az ősz és hipp-hopp: tél lett.

Ugrott barátság, szerelem -

nem számít, ezt még lenyelem.


Ugrott a ház, a kert, az otthon.

Ugrott a kocsma, meg a bolt,

ugrott a fám, a bodzabokrom,

tenyérnyi szőlőm, ami volt -

ki tudja, nyilván oka volt.


Ugrott a csöpp kis bankbetétem,

ugrott a nyugdíj-papírom,

ugrott a fitt és nyugis énem,

itt állok szegényen és vénen -

mindegy, majd ezt is kibírom.


A tisztánlátás méltósága

ugrott. S az olcsó fogsorom,

a rágni vágyás szívóssága,

ugrott a másnál jobb sorom -

de hagyjuk is, nem sorolom.


Ugrott a véd- és dacszövetség,

tajtékok közt a kis sziget,

sakkpartik, ulti... kész nevetség,

ugrott a Dagály, a Liget -

lármázhatnék még, de minek.


Ugrott a mozgás szabadsága:

esélyem, sanszom, vigaszom.

Túlhordott testem makacssága

teher már csak és tilalom -

nem érdekel, pont leszarom.


Ugrott a mások másságán

a megbotránkozás mámora.

Ugrott a jók és jóllakottak

maroknyi, lelkes tábora:

buborékfejek zápora.


Ugrott az ép és józan elme.

Okot keres, de nem talál. Se

kedve már, se gerjedelme:

gatyája térdig hadban áll...

ugrott a könnyű, klassz halál."


*


Requiem volt: még

rap se lesz. Már

svungja sincs, se

dallama.


Arany kis ország, látod?

Ez vár.

Hömpölygő rím és trallala:

ugrott egy újabb ballada.