Hahó!

- Mit kiabálsz, úgyse hallja.

- Hát én csak ...

- Felesleges. Látod, milyen önfejű!

- Jó, jó, de azért mégiscsak meg kéne próbálni!

- Hát csak próbáld. Tőlem aztán! De úgyis hiába. Múltkor volt egy kliensem, nem fogod elhinni. Az azt csinálta, kérlek szépen, hogy nekiment fejjel a falnak. Na, hát pedig én ott aztán mindent megpróbáltam. Eléálltam, csitítgattam, térden állva könyörögtem, még egy régi nyomtatót is rádobtam a lábára, de hiába, elugrott. Aztán pikk-pakk, fogta magát, berontott az irodába, és kerek perec megmondta a véleményét. Na, hát erre, gondolhatod! Úgy kirúgták, mint a pinty. Két hónapja szórózik egy kiskörúti casinónak, sőt. Most írta egy kolléga, hogy stikában már iszik is. Na, tessék.

- Oda nézz!

- Látom.

- Még egy bőrönd! Uramisten. Nincs menekvés. Most jönnek a szendvicsek, magos zsömle, pipimájas, leheletnyi majonéz ... egy kiskulacs limonádé, még egy kulacs limonádé ... előszedi a térképeket, aztán beviharzik a gyerekszobába, hogy kiugrassza a paplan alól a gyerekeket.

- Hol van az már, vakegér! Szendvicsek a kiskosárban, a gyerekek teljes harci díszben a kertkapu előtt.

- Nem mondod!

- Az egyikük a pókemberes hátizsákjába pakolt, a másik a macisba. A búvárcuccot ezek szerint sikerült a sportszatyorba beleszuszakolni. Hohó! Figyeled? Kilóg a pipa!

- Szegény, kicsi bucikák! Pedig mennyit várták ezt a borzalmas napot! A szöszi már egy hete csattog azzal a szörnyű békauszonnyal fel-alá!

- És ő? Ő talán nem várta? És a pitypangteakúra? Meg a többi? Ilyen kence, olyan kence, a Women'secret bikini meg a százforintos bokalánc a Garai piacról?!

- Nézd csak! Visszaszalad lekapcsolni a bojlert!

- Rendes tőled, de hidd el nekem, feleslegesen próbálkozol.

- Ide figyelj! Ha most megcsörrenne a telefon ...

- És? Mégis mit mondanál?

- Mit tudom én. Kitalálnék valami viccet.

- Viccet? Jó vicc. A szőke nő nyaralni készül, amikor váratlanul megcsörren a telefon.

- Halló!

- Kivel beszélsz?

- Rossz hírem van. Most szóltak a központból, hogy elindult a kamion.

- Az ... amelyik?

- Az.

- Na, tessék. Hát erről beszélek. Hát nem erről beszélek?

- És mi? Te szentséges ég! Mégis mi a francnak vagyunk akkor mi?

- Hogyhogy minek? ... Mégilyet! Hogy lapigassuk a hátát.

- Ezt most komolyan mondod? Ott fekszik majd vérbe fagyva, én meg majd ülök ott az út szélén és lapigatom a hátát?

- Beszélhetsz is hozzá, tudod nagyon jól. Meg lettek adva a témák. Vagy például énekelsz. Dudorászol neki valami bátorítót. "Betlehemnek városába ..." , azt például szereti. Persze csak amíg ...

- Amíg? Amíg?

- Amíg odaérnek a mentők.

- Mentők?! Hülyének nézel? Hullaszállítók! ... Hogy az ördög vigye el!

- Hogy beszélsz! Pfuj! Nem szégyelled magadat?

- Hogy beszélek, hogy beszélek? Majd megmondom én, hogy hogy beszélek ... hoppá!

- Mi van?

- Te pittyegtél?

- Én?

- Ezek szerint ... natessék. Aktiválta a riasztót.

- Hát akkor, nincs mit tenni.

- Már jön is. Nézd csak! Szegénykém, milyen boldog! Hogy ragyog a szeme, ahogy vonszolja a lépcsőn azokat a ronda, bumfordi koffereket!

- Hát tulajdonképpen, miért is ne örülne. Három hét az Isztrián, napfény, tenger, félpanzió ... ismerkedési est ...

- Jézus atyám! Nem hiszem el! Lecsukta a csomagtartót! Rettenetes. Most beköti a gyerekeket ... előremegy, lecsekkolja a világítást, aztán ... aztán ... beül a volánhoz! ... Nem, ezt nem lehet!

- Mit óbégatsz? Komolyan mondom ...

- Úristen! Segítség! Hé, emberek! Állítsák meg!

- Na, most aztán elég legyen! Ha most azonnal nem hallgatsz el, beszólok, hogy küldjenek valaki mást. Világos? Amindenit. Kész vagy? Indulunk. Hopp-hopp! Kapd a lábad, egy-kettő!

- Jaj, már megint?

- Mit gondoltál, gyalog megyünk? ... Húha, vigyázz, villanyvezeték!

- És ők?

- Nézd csak, ott lent. Nem ott. Ott! A kis, piros Peugeot. Most hajt rá a Hegyalja útra, BAH-csomópont, Budaörsi út, tudod! Le a hetesen Siófokig, aztán tovább szépen Letenyéig, onnan pedig már ... Nem is olyan körülményes. Milyen kár, hogy közben sajnos... Na-na! Az úgy nem ér ám, hogy belekapaszkodsz a lábamba, és húzatod magad! Itt az idő, hogy megtanulj végre biztonságosan manőverezni! Naaa! Nem érted? Ne izélj már!

- Azt nézd!

- Mit nézzek. Minden oké. Besorolnak szépen, felveszik a tempót. Elhagyták az Osztyapenkót, ugyebár, vagy mi a frászt, innentől már lehet kicsit belehúzni... Vagyishogy... vagyishogy lehetne, ha.... De miazisten!

- Mi van arra?

- Mi lenne. Semmi! Az égadta világon semmi! Budaörs vagy mittudomén. Kajágaröcsöge. ... Hogy a híres Hotel Porec nem arra van, az hétszentség! Jézus isten! Mit csinál ez, megbolondult? Indexel, mint az őrült, aztán kihúzódik a lehajtósávba, és lekanyarodik. Autópálya vége. Natessék. Hát én ezt... hát én ezt nem értem. És a tenger?... És a kamion?!

- Hú, hogy robog, figyeled? Egész bevadult. Gyere gyorsan, mert lemaradunk! Micsoda árnyas, vadregényes út! Na, erre még a madár se jár, nemhogy ... Nini! Azt nézd! A gyerkők az ablakban! Hohó, milyen huncut a szemük! Integetnek, figyeled? ... Halihó, srácok! ... Jópofák.

- Atyavilág! Még hogy integetnek! Miket beszélsz! Hát nem látsz a szemedtől?! Ez a csúf kis szöszibéka beintett nekünk! Úgy ám! ... És te még nevetsz ezen? ... Szépen vagyunk! Namégilyet! Megáll az eszem!

Eurüdiké (Magvető, 2007)