Apollinaire

hommage à Lipót

az ősz halott

én láttam

mellettem feküdt

a bamba, nagy hasát

az akkurátusan elrendezett

végtagjait

egy percre mintha csönd lett

ó idő szaga

ebéd, ilyesmi, hangaszál

egy isten barma szót emelt

de bánja már

hogy nem figyelt

én ülök nyugton, mint az állat

a földön többé

sose látnak

s az osztályon a házi

rend pikk-pakk

helyére áll

látom megkínzott arcotok

de már nem érdekel

lehetnék mondjuk bárhol is, ha

nekem itt megfelel

ahogy a költő mondaná

most nyakig ülök a

Szajna

s az a gondom, hogy ráadásul

nincsen öröm a jajra

csak ez az idő-dolog, ez bánt

hogy mindig pont akkor hagy itt

amúgy stanecliféleségbe tették mind

a legszemélytelenebb

tárgyait

szájamban régi, méla íz

fülemben gonosz kis sanzonok

a kórtörténetemben szuicid és

más hasonló káros, sőt

egészségtelen hajlamok

a gégémben egy megsebzett galamb

ríva repked

nézd, miket beszélek

ne bőgj, te dög, ilyet

meg még hogy

meghalok

elhallgattathatatlan

mondatok

letéptem ezt a

tudhatod

Hátrahagyott versek (Magvető, 2017)

A Trabantfejű Nő ( Palatinus, 2011)