És ő?
Majdnem minden úgy történt, ahogy előre kigondolta.
Összekészült, megebédelt,
betette egy nagy, fekete bőrtokba a hangszerét,
aztán lesétált a partra.
A ladikos már várta.
Felírta az adatait,
bekukkantott a nyelve alá,
aztán csalódottan hátraült az evezőkhöz.
Gyorsan, hangtalanul szelték a vizet.
Verőfényes napsütés volt,
könnyű, bársonyos szellő fújdogált.
Ahogy megérkeztek a túlsó partra,
a fiatalember egy pillanatra elbizonytalanodott.
Nézte a hatalmas, kanárisárga épületkomplexumot,
és beleremegett a lába.
Aztán erőt vett magán,
egyetlen bátor lendülettel kiugrott a partra,
és sietős léptekkel elindult a főkapu felé.
Alig tett néhány lépést,
amikor egy kopott szőrű, fekete kutya szegődött a nyomába.
Hol előre szaladt, hol elmaradt mögötte,
és vékony, éles hangocskáján mérgesen csaholt.
Ahogy alaposabban szemügyre vette,
a fiatalember maga is elcsodálkozott.
- Na lám! - gondolta magában,
aztán óvatosan leguggolt mellé,
vigyázva megsimogatta,
és szép sorjában megvakarta mind a hat fülét.
A titokzatos öregúr már a szobájában türelmetlenkedett.
A fiatalember bekopogott hozzá,
udvariasan bemutatkozott,
és megpróbálta értelmesen összefoglalni a mondandóját.
Az öregúr figyelmesen végig hallgatta,
aztán eltette a borítékot,
és megígérte, hogy megtesz minden tőle telhetőt.
Beszálltak a különliftbe,
és megnyomták a legeslegalsó gombot.
Odalent hosszú, keskeny folyosókon,
és hipószagú, zsúfolt termeken haladtak át.
A falak mentén ágyak sorakoztak,
és a hálóingek hasadékából itt is, ott is
különös árnyak bukkantak elő.
- Kik ezek? - kérdezte kíváncsian a fiatalember,
de a titokzatos öregúr épp egy híres trójai hőssel beszélgetett.
Végül elérkeztek az északi szárnyba.
Benéztek a kisablakon,
és egy speciális fémdrukker segítségével
kinyitották a fehérre mázolt ajtót.
A mosdó mellett egyetlen ágy állt.
- És ő?
- Ő Eurüdiké - felelte Hádész.
- Akkor itt valami tévedés lesz! - kapott a fejéhez Orpheusz,
aztán villámgyorsan sarkon fordult,
és úgy elszaladt,
vissza se nézett.
Eurüdiké (Magvető, 2007)