Előszó egy másmilyen mesekönyvhöz

Ez a mesekönyv

egy nagyon fura kinézetű aranyszőrű báránykáról szól,

akivel egyszer az történt,

hogy odaragadt,

és hiába próbálták lekapirgálni,

nem sikerült --

Illetve nem.

Ez a mesekönyv

arról a bizonyos két bors ökröcskéről szól,

akik már a kezdet kezdete óta szerettek volna

öngyilkosságot elkövetni,

de nem bírtak,

mert teljesen össze voltak gubancolódva -

Illetve nem.

Ez a mesekönyv

egy Bice Bóca nevezetű, 

teljesen átlagos testfelépítésű dél-kaliforniai kisfiúról szól,

akinek az édesanyja egyik pillanatról a másik pillanatra

elembertelenedett,

úgy értve hogy fogak nőttek a szájából,

és minden bajra csak annyit tudott mondani, hogy

nem baj,

meg hogy bakkfitty,

meg hogy veszünk másikat,

úgyhogy szegény Bice Bóca kénytelen volt

levenni a napszemüvegét,

és kikeresgélni a katalógusból egy másik,

ám az előzőnél valamivel kifogástalanabb minőségű édesanyát -

Illetve nem.

Ez a mesekönyv

egy nagyon tragikus eseményről szól,

aminek a középpontjában én állok,

meg az unokabátyám -

Illetve nem.

Ez a mesekönyv

egy iszonyúan önző génről szól,

aki mindent, de mindent csak magának akart,

még a fáraók összes kincsét is,

meg a resztlit,

és legmerészebb álmaiban azt csinálta,

hogy kihuzogatta a gyanútlan járókelők lába alól

a talajt,

hogy szelet vessen,

és sikert arasson,

és libikókát ültessen a csodagyerekének,

meg földigilisztát,

meg aputelefont -

Illetve nem.

Ez a mesekönyv

egy világszép nádszálkisasszonyról szól,

akinek egy véletlenszerű szexuális inzultus következtében

végérvényesen visszafejlődtek a légzőszervei -

Illetve nem.

Ez a mesekönyv

a mikroorganizmusokról szól,

akik egyelőre még nagyon picikék,

de majd megnőnek,

és megházasodnak -

Illetve nem.

Ez a mesekönyv

egy eléggé problémás természetű kakukkfiókáról szól,

akinek első próbálkozásra sajnos nem sikerült

beilleszkednie a társadalomba,

úgyhogy szegénynek meg kellett kísérelnie

másodszorra is,

de sajnos másodszorra se sikerült neki,

és mikor már épp meg akarta próbálni harmadszorra is,

akkor meg teljesen váratlanul,

és szinte csodával határos módon kiderült -

Illetve nem.

Ez a mesekönyv

a pénzről szól -

Illetve nem.

Ez a mesekönyv

egy rendíthetetlen ólomkatonáról szól,

akinek egy sajnálatos baklövés következtében egyik 

másodpercről a másik 

másodpercre bevonták az összes létező engedélyét,

még az embervadászati engedélyét is bevonták,

de még az atom-fegyverviselési engedélyét is,

meg a jogsiját,

és erre ő kitalálta,

hogy majd szépen lépre csal valakit,

például egy taxist,

vagy egy másik taxist,

vagy mondjuk egy majdnem minden áldozatra képes

anyukát -

Illetve nem.

Ez a mesekönyv

Mátyás királyról szól,

meg a mániáiról -

Illetve nem.

Ez a mesekönyv

egy nem is olyan kurta farkú illetőről szól,

aki a barátom,

mert mikor még kicsik voltunk,

és nem ismertük a betűvetést,

meg a tingilingit,

meg a különféle nemi szerveket,

akkor éjjel-nappal együtt játszottunk a váchartyáni bekötőút mellett

a csalitban,

ott ugyanis volt egy tágas, szép verem,

abban meg egy avar kori kripta,

abban meg egy török kori kád,

abban meg egy Isonzóból elkódorgott osztrák-magyar kiskatona

gólyahírrel benőtt teteme -

Illetve nem.

Ez a mesekönyv

az emberiség legádázabb ellenségéről szól,

akiről egy többszázmillió-billió ártatlan áldozatot követelő

világméretű hajtóvadászat eredményeképp kiderül,

hogy tulajdonképp jó fej,

csak nem szereti,

ha felidegesítik -

Illetve nem.

Ez a mesekönyv

az örök emberi boldogságról szól,

ami persze túlzás,

de mindegy -

Illetve nem.

Ez a mesekönyv

Édesapámról szól,

aki köztudomásúlag maga volt a szép emlékű

német-római császár,

csak sajnos a kórházban elcserélték,

úgyhogy hosszú-hosszú évtizedeken át kénytelen volt egy

Vaspálya utcai szoba-konyhában meghúzni magát,

ahol rajta kívül még pókok is éltek,

meg kisebb-nagyobb proletárok,

akik viszont még hírből sem ismerték

se a fogselymet,

se a Lohengrint,

se a kotont,

és ráadásul teljesen össze voltak zavarodva,

állandóan csak enni akartak,

meg vasat önteni,

és a tőkefelhalmozást, úgy ahogy van,

teljes mértékben elhanyagolták -

Illetve nem.

Ez a mesekönyv

egy pszichopata tömeggyilkosról szól,

aki a rettenetes terve megvalósítása érdekében azt eszelte ki,

hogy beférkőzött a legnormálisabb családok memóriájába,

és ott mindent,

de mindent tönkretett,

először is kitalálta,

hogy a szegény Oli mama,

akinek egy jól menő kis trafikja volt a Lumumba utcában,

anno,

az a trafikját csellel szerezte,

mégpedig úgy,

hogy lefeküdt a főgenerálissal,

meg a főfőgenerálissal,

meg a fő-fő-fő-főgenerálissal -

Illetve nem.

Ez a mesekönyv

egy nagyon békés elhelyezkedésű világvégi falucskáról szól,

ahol hosszú-hosszú évmilliókon át úgyszólván

majdnem mindig minden

rendben volt,

úgy értve, hogy nem történt az égadta világon

semmi,

mígnem egy szeles vasárnap délután

ismeretlen ismerős érkezett a környékre,

aki a maga idegen hangzású akcentusával

teljesen felborította a falu megszokott nyugalmát,

magyarán kitört a pánik,

a helyi lakosok kaszát ragadtak,

és végső elkeseredésükben felgyújtották saját tulajdon házaikat,

és végül az egész falu

rituális öngyilkosságba menekült,

úgyhogy mire a British Petrol Company

terroristaelhárító különítményének kommandósai

kivonultak a helyszínre,

addigra már mindenki a szépen ellapigatott sírjában pihent,

csak egy kiscica nem,

aki volt olyan ravasz,

hogy bebújt a szekrénybe,

de mikor megnőtt,

akkor előjött,

és egy hatalmas, vérszomjas fenevaddá változott,

akit előre be lehetett programozni,

hogy a megfelelő pillanatban kiirtsa az emberiséget,

és ezáltal egy csapásra tönkretegyen mindent,

de mindent,

aminek még lehetett volna egy

icike picikét

örülni -

Illetve nem.

Ez a mesekönyv

a szeretetről szól.

Illetve nem.

Másmilyen mesék (Magvető, 2003)

Hátrahagyott versek (Magvető, 2017)