Tűz, tűz,

avagy én és a kánon

A litera 

"Kánonkórus" című 

2018-as előszilveszterére

 

jó kis téma ez, amiről
ma este itt szó van,
de szerintem most már inkább
beszélgessünk: rólam.

 

kezdetben?

csak szó szó szó –
és némi toldalék.
rettentő
sötét-és-semmi
voltak: én valék.

 

egy „írogató nő".
ergó: egy elcseszett alak.
a belek alagútjain fruszt-
rálódó salak

 

egy jól el-rejtett kijárat, egy
textuális vágy,
egy süket-néma há, egy kisebb-
fajta kóka tárgy

 

se alföld, se tiszatáj
csak: vér és takony,
az elte bétéká magyar és
esztétika szakon

 

lófasírtban
nyargalászó tüzes paripa,
diplomamunkába búvó
rendszerkritika

 

tiszteltetem innen is a
jó tanári kart: nem hogy
eltanácsolt volna:
még csak le se szart.

 

*

 

mígnem egyszer...

...hol? és mikor?

örökké és bárhol.

 

lehulltam egy dunántúli
kis mandulafáról

 

se dobok se trombiták, csak
egy kiss erzsi szólt,
végül is: elég
különös nyár éjszaka volt...

 

másnap reggel új emberként
szippantgattam, és –
benne volt a levegőben:
leközölt az és

 

édesanyám szerint ebben
nem volt semmi meglepő
ő már tudta lesz ebből még
holmi is, sőt: magvető

 

holmi nem lett! – jelzem, pedig
türelmesen vártam,
jöttem-mentem föl-alá a
napsütötte sávban

 

számoltam a derű
szörnyű óráit naphosszat,
most már persze tudom: néha
szabad írni rosszat

 

*

 

jót viszont – rohadt nehéz.

hogyha nem megy, ne csodáld.
élvezd inkább a könyvvásárt
záró gála-vacsorát

 

nem muszáj a szavak szárnyán
rögtön a plafonig szállni
kulturáltabb dolog egymást körbe-
körbe-laudálni

 

észrevételed van? ugyan!
ne legyél már olyan lányos
ha egy picit igyekszel még lehetsz fő-
díj-várományos

 

add tovább a mikrofont és
ne húzd a szád! – ez a dolgod. ha
szerencséd van egy tag már
megírta a nekrológod.

 

tudod! egyszer el kell válni.
ne váljunk el haraggal!
csak vicc volt, hogy innen bármit
elvihetsz majd magaddal...

 

utánad? a vízözön.
s egy másik elme álma.
(úristen: mi van, ha mégis
motívum a bálna??)

 

*

 

ég a város.
előbb utóbb
porig ég a ház is.


mély csend lőn, mint
szokott aztán berobban a gáz is

 

kereplőként űzöm körbe
magamat – mit bánom,
hogy befogad vagy
kitaszít az a kibaszott kánon

 

se a lap, se

az idő már
nem telik, csak
fogy:


most, mikor ugyanúgy, mint mindig,
legfőbb ideje,

hogy.

 

 

 

 

A szöveg nyomokban Arany Jánost, Vörösmarty Mihályt, József Attilát, Várady Szabolcsot, Kemény Istvánt, Parti Nagy Lajost, Sziveri Jánost, Janus Pannoniust, Ady Endrét, Petri Györgyöt, Illyés Gyulát, Erdős Virágot, Zilahi Annát, Weöres Sándort, Szabó Lőrincet és Tandori Dezsőt tartalmaz.