pedig nem

 

 

eközben a sarkon túl a messzi-messzi Hungárián

túl a hideg síneken és minden hűvös teórián

 

galaktikus forróságban villanásnyi jégeső

koncentrál a város mint a földbe ásott gégecső

 

büdös barna bácsika egy kétszázasért rád ragyog

űzött kis nő jegyzetelget magában (ez én vagyok)

 

új padokon régi testek ülnek mint a zsák

töltekeznek mint a körbe betonozott fák

 

minden újabb fuvallat a bensőnk felé tör

üdít táplál és felvidít mint a csíki sör

 

félszobányi sárga fűben rommá ázott rökamié

hangyamintás papírtányér: itt A Whopper Mindenkié

 

belefutsz egy falba hoppá megütközöl magadon:

lehetett-e volna vajon szebben jobban szabadon

 

senki sincs a téren mégis elindul egy hinta 

most egy ezredmásodpercig egész olyan

 

mintha