CCHU50

 

A Coca-Cola 

első magyarországi palackozásának

50. évfordulójára 

 

Fél évszázad… Mi az?

Semmi.

Mégis jó volt

benne lenni.

Soknak tűnt, de

pont elég lett,

íme itt a

titkos képlet:

egy jól csengő márkanév,

szívószál és

ötven év.

 

Nem volt éppen

könnyű kezdet,

amiből a

végén ez lett,

adott volt a

régi brancs:

Szódavíz és

Sztár Narancs,

Traubiszóda,

Márka Meggy –

sokak közül

voltam:

egy.

 

Új színfolt egy

szürke nyárban,

Kőbányán,

a Likőrgyárban

töltekeztem

végső soron

többekkel a

gyártósoron:

táplált, mint az

édesanyám főztje,

a Szeszipari

Vállalatok Trösztje.

 

Benyakaltam,

amit mertem,

lázadtam, de

inkább nyeltem

nagyokat, míg

ilyenformán

elnyertem a

végső formám:

ütős, mint a

gönci barack,

a kétdecis

kontúrpalack.

 

Akadt persze

rivális is…

Kisebb? Rosszabb?

Rondább?

Is-is!

Kudarcba fúlt

minden attak,

hiába is

kóstolgattak…

Régi nóta:

konkurálnak,

de asztalnál

meghalnának.

 

Volt azért egy

durvább eset,

mikor egy fan

nekem esett –

nem minthogyha

intim viszonyt

remélhetett volna,

viszont –

rögtön, mihelyst

úgy adódott:

kilopta a

kupak-kódot.

 

Mondjuk ebből

nem lett rendszer,

vigyáz rám pár

influenszer,

mindig akad,

aki megvéd,

télapók, sőt:

jegesmedvék!,

magyarok is,

naná, hiszön:

tudják, hogy thirst 

knows no season.

 

Úgyhogy most már

mindegy, mi van,

megszoktam itt,

Harasztiban,

nem agyalok

Boston, Rión,

gondozom a

portfólióm,

teszek-veszek,

pötyögök,

egész nap csak:

lötyögök.

 

Így telnek a

napjaim,

vannak príma

appjaim,

aceszulfám-

adalékom,

meg egy rakás

buborékom,

küldetésem,

álmom, logóm,

és:

fenntartom

minden jogom.

 

Ezen felül

mit remélek?

Hogy még

ötven évet élek,

s kiürülök,

mint egy pohár

jeges-light-os-lime-os…

habár – 

Ki fog akkor

verset írni róla?

Always always always

Coca-Cola