CCHU50
A Coca-Cola
első magyarországi palackozásának
50. évfordulójára
Fél évszázad… Mi az?
Semmi.
Mégis jó volt
benne lenni.
Soknak tűnt, de
pont elég lett,
íme itt a
titkos képlet:
egy jól csengő márkanév,
szívószál és
ötven év.
Nem volt éppen
könnyű kezdet,
amiből a
végén ez lett,
adott volt a
régi brancs:
Szódavíz és
Sztár Narancs,
Traubiszóda,
Márka Meggy –
sokak közül
voltam:
egy.
Új színfolt egy
szürke nyárban,
Kőbányán,
a Likőrgyárban
töltekeztem
végső soron
többekkel a
gyártósoron:
táplált, mint az
édesanyám főztje,
a Szeszipari
Vállalatok Trösztje.
Benyakaltam,
amit mertem,
lázadtam, de
inkább nyeltem
nagyokat, míg
ilyenformán
elnyertem a
végső formám:
ütős, mint a
gönci barack,
a kétdecis
kontúrpalack.
Akadt persze
rivális is…
Kisebb? Rosszabb?
Rondább?
Is-is!
Kudarcba fúlt
minden attak,
hiába is
kóstolgattak…
Régi nóta:
konkurálnak,
de asztalnál
meghalnának.
Volt azért egy
durvább eset,
mikor egy fan
nekem esett –
nem minthogyha
intim viszonyt
remélhetett volna,
viszont –
rögtön, mihelyst
úgy adódott:
kilopta a
kupak-kódot.
Mondjuk ebből
nem lett rendszer,
vigyáz rám pár
influenszer,
mindig akad,
aki megvéd,
télapók, sőt:
jegesmedvék!,
magyarok is,
naná, hiszön:
tudják, hogy thirst
knows no season.
Úgyhogy most már
mindegy, mi van,
megszoktam itt,
Harasztiban,
nem agyalok
Boston, Rión,
gondozom a
portfólióm,
teszek-veszek,
pötyögök,
egész nap csak:
lötyögök.
Így telnek a
napjaim,
vannak príma
appjaim,
aceszulfám-
adalékom,
meg egy rakás
buborékom,
küldetésem,
álmom, logóm,
és:
fenntartom
minden jogom.
Ezen felül
mit remélek?
Hogy még
ötven évet élek,
s kiürülök,
mint egy pohár
jeges-light-os-lime-os…
habár –
Ki fog akkor
verset írni róla?
Always always always
Coca-Cola