Pimpáré és vakvarjúcska
Furán hangzik,
belátom:
királylány a barátom.
Hogyha van egy lazább
hetünk,
elég gyakran beszélgetünk,
én kérdem,
ő válaszol:
ez a mese
róla szól.
Szép az orra,
szép a szeme,
Pimpáré a
keresztneve,
aranyhaja copfba
fonva,
(hogy ne legyen
boglya-
forma)
ajka rubin,
bőre márvány,
(pici fogkrém van az
állán)
családja is egész
király,
megkap mindent,
amit
kiván,
békében él,
szeretetbe',
jó dolgoktól
jó a
kedve
szóval ez a kicsi
felség
szimpatikus egy jelenség:
valóságos tünemény!
Pont olyan, mint te
meg én.
Egy baj van csak: éppen
alszik.
Ha felkeltjük, megharagszik!
Takargassuk be a vállát,
s lessük meg
– mit szólsz? –
az álmát!
Hú,
de pompás tájat látok...
Olvasd tovább a Négyeshatos (Magvető, 2014) című gyerekverskötetben, vagy a Hátrahagyott versek című gyűjteményes kötetben, amely várhatóan a 2017-es könyvhéten jelenik meg a Magvető Kiadónál! :-)