Kollár-Klemencz László - Erdős Virág: Ezt is elviszem magammal

 

viszem a régen 

kihízott nacim

viszem a kelet-német 

származású macim

ezernyi véglet 

közül a köztest

viszem a Csokonai 

Vitéz Mihály Összest

ott lesz az ágyam 

ahova fekszem

elviszem alvókának 

egy-két régi ex-em

viszem a barnát 

viszem a szőkét

viszem a felhalmozott 

kapcsolati tőkét

viszem a tutit 

viszem a gagyit

viszem az otthonkában 

utcára tett nagyit

megannyi némán 

átbliccelt évet

elviszem magammal a 

szentendrei HÉV-et

viszem a bölcsit 

viszem a temetőt

viszem a csokoládé-

barna bőrű szeretőm

kicsit a nyarat 

kicsit a telet

viszem a mindörökké-

Moszkva-Moszkva teret

apuka titkát 

anyuka aranyát

elviszem magammal a 

Bácskát meg a Baranyát

viszem a Marcsit 

viszem a Karcsit

elviszem Kenesétől 

Keszthelyig a Balcsit

viszek egy búval 

bevetett földet

viszem a pirosat a 

fehéret a zöldet

elviszem ezt is 

elviszem azt is

viszem a jófiút de 

elviszem a faszt is

viszem a bankot 

viszem a pálmát

elviszem minden igaz 

magyar ember álmát

viszek egy csontig 

lelakott testet

viszont az nem kérdés hogy 

Buda helyett: Pestet

viszek egy szívet 

viszek egy májat

viszek egy kívül-belül 

lakhatatlan tájat

naná hogy úgy van 

ahogy azt sejted:

viszek egy lassú burján-

zásnak indul sejtet

viszek egy csúnyán 

beszopott mesét

viszem a legesleges- 

legutolsó esélyt

ki tudja, lesz-e 

búcsúzni időm

viszem a Duna-parton 

levetetett cipőm

mit bánom úgyis 

elviszem lazán

elviszem gond nélkül a 

hátamon a hazám

aki ma büntet 

az holnap lövet

viszek egy mindig újra 

föl-földobott követ