Téli tájkép korcsolyázókkal

 

 

emlékszem még minden megvolt

hófelhők az égen

láthatatlan filccel rajzolt

karikák a jégen egy

szokatlanul ronda tél az

utolsókat rúgta a

műcsarnokra már előre

kiírták hogy bukta még

béke volt és nyugalom és

jókedv minden téren

hop on hop off buszok húztak

keresztül a téren egy

do not cross line sárga szalag

ugrott föl a fára de

túlon túl már kandikált a

vajdahunyad vára

 

itt álltunk a híd előtt te

kerested a tárcád

ott egy bringás tépte épp a

biztonsági láncát

vérözön se lángtenger csak

hó és latyak köröttünk

kard helyett a koronával

állt az angyal fölöttünk épp

meglódult a sor mikor a

fák közül a trolival

gimis fiúk lányok jöttek

vállukon a korival

lárma lett és lökdösődés

ez ment aztán végig

out of order szekrények közt

bénáztunk a jégig

 

hétvége volt asszem telis-

tele volt a pálya

egy lányt ölben vittek ki már

lila volt a szája

nem volt semmi különös az

egészben de mégis

elsápadtál emlékszem és

elsápadtam én is

láttam fentről magunkat két

pasztell folt a tájban

piros sapi sárga sál egy

boldog lusta nyájban

 

minden megvolt még hibátlan

hófelhők az égen

láthatatlan kézzel írott

vízjelek a jégen

viccesnek tűnt hirtelen hogy

lázadsz és én lázadok míg

észrevétlen zúznak el a

lábunk közt a századok egy

belmondó szám ment éppen és

pont a lesz volt van most

vitt magával pedig amúgy

nem vagyok egy fan mind

egy ütemre siklottunk még

pontosan és szépen

mégis valószerűtlenül mint egy

brueghel-képen

 

 

in: Hátrahagyott versek (Magvető, 2017)