ez

 

nem az a vers amire

ezer éve gyúrunk

 

ez nem az a vers ami már

általunk szól – rólunk

 

ez nem az a vers ami úgy

punk hogy közben időtálló

 

ez nem az a vers amitől

felrobban a világháló

 

ez nem az a vers amitől

leszakad a födém

 

ez nem az a vers ami át

ragyog a múlt ködén

 

ez nem az a vers amivel

már előre számolnak

 

ez nem az a vers ami majd

beolvas a kánonnak

 

ez nem az a vers amiről

álmodoznak a nagyok

 

ez nem az a vers amire

rámozdulnak a fanok

 

ez nem az a vers amivel

jól be lehet fűteni

 

ez nem az a vers amivel

hurkát lehet tölteni

 

ez nem az a vers amiből

az kap aki kér

 

ez nem az a vers ami a

mindenséggel mér

 

ez nem az a vers amiből

másoknak is jutni fog

 

ez nem az a vers amit egy

egész ország tudni fog

 

ez nem az a vers amiben

mind el fogunk férni

 

ez nem az a vers amiben

jó dolog lesz élni

 

ez nem az a vers amit majd

beültetünk magokkal

 

ez nem az a vers amit majd

elvihetünk magunkkal

 

ez nem az a vers amitől

felpörög a pulzus

 

ez nem az a vers amitől

berosál a kurzus

 

ez nem az a vers ami a

bátor kiállásra int

 

ez nem az a vers amitől

erősödik a forint

 

ez nem az a vers amihez

nem kell külön körítés

 

ez nem az a vers amitől

bedől majd a kerítés

 

ez nem az a vers ami száz

évente van egyszer

 

ez nem az a vers amitől

meghátrál a rendszer

 

ez nem az a vers ami pont

telibe talál

 

ez nem az a vers amibe’

megáll a kanál

 

ez nem az a vers ami már

épp eléggé banális

 

ez nem az a vers amitől

élhetőbb a halál is

 

ez nem az a vers ami majd

átrepít a síron –

 

azt még csak most

írom 

 

 

in: Hátrahagyott versek (Magvető, 2017)