Pimpáré és vakvarjúcska

 

 

Furán hangzik,

belátom:

királylány a barátom.

 

Hogyha van egy lazább

hetünk,

elég gyakran beszélgetünk,

én kérdem,

ő válaszol:

 

ez a mese

róla szól.

 

Szép az orra,

szép a szeme,

Pimpáré a

keresztneve,

aranyhaja copfba

fonva,

(hogy ne legyen

boglya-

forma)

ajka rubin,

bőre márvány,

(pici fogkrém van az

állán)

 

családja is egész

király,

megkap mindent,

amit

kiván,

békében él,

szeretetbe',

jó dolgoktól

jó a

kedve

 

szóval ez a kicsi

felség

szimpatikus egy jelenség:

valóságos tünemény!

 

Pont olyan, mint te

meg én.

 

Egy baj van csak: éppen

alszik.

Ha felkeltjük, megharagszik!

 

Takargassuk be a vállát,

s lessük meg

– mit szólsz? –

az álmát!

 

Hú,

de pompás tájat látok...

 

Olvasd tovább a Négyeshatos (Magvető, 2014) című gyerekverskötetben, vagy a Hátrahagyott versek című gyűjteményes kötetben, amely várhatóan a 2017-es könyvhéten jelenik meg a Magvető Kiadónál! :-)