A reggel

  

Ez a reggel szerintem egy

elég fura

állat!

 

Egész korán kel és rögtön

felveri a

házat.

 

Azzal kezdi a napot, hogy

míg én vígan

alszom

 

nagy fülével pofozgatja

pimaszul az

arcom.

 

S mire kint már javában a

keménytojást

főzik

 

egész randa pofájával

odadörgölőzik.

 

Felugrik az ágyamra és

lehúzza a

takaróm

 

de ahhoz már tilinkó, hogy

behozza a

kakaóm!

 

Ide-oda nyargalászik,

csapkodja az

ajtót

 

becsempészi apának a

klotyóra a

sajtót

 

itt is,

ott is láb alatt van,

ez is,

az is kell neki

 

nem csoda, hogy anyát szinte

őrületbe

kergeti!

 

Ahelyett, hogy készülődne,

mereszti a

popiját

 

fültisztító-pálcikával

pingálja a

pofiját

 

elcsórja a szemceruzát,

megrágja a

végét

 

büdös-zokni-gombócokkal

dobálja a

tévét

 

egytől-egyig minden vicce

rettentően buta,

mint

 

például hogy bedugja az

orrába a

vitamint

 

nem érdemes hozzá túlzott

reményeket

fűzni:

 

azt se bánja, ha a nyakán

csurog le a

műzli

 

hogyha kérik szelíd szóval:

épphogy oda-

sandít

 

kár ráadni: lerugja a

lábáról a

szandit

 

nincsen benne felelősség-

érzés, bármily

furcsa

 

ott szalad, ni!, szájában a

külső kapu

kulcsa

 

az se nagyon izgatja, hogy

mit szólnak a

dadusok

 

ha hiába várnak ránk az

oviban az

ovisok

 

elvonul a vackára, ott

mordul még egy

párat

 

mondom: ez a reggel ez egy

nagyon fura

állat.



 

in: Négyeshatos (Magvető, 2014)